Tanulmányokhoz kapcsolódó érdekképviselet

Tanulmányokhoz kapcsolódó érdekképviseleti területek

A hallgatói képviselet feladataihoz kapcsolódó tanulmányi kérdések az alábbi témák szerint kerültek összefoglalásra:

Képzési rendszer

Magyarország felsőoktatását 1993 és 2005 között az 1993. évi LXXX. tv. (1993-as felsőoktatási tv.), 2005 és 2012 között a 2005. évi CXXXIX. tv. (2005-ös felsőoktatási tv.), míg 2012 óta a 2011. évi CCIV. tv. (Nftv.) szabályozza.

A hatályos törvény a korábbiaknak megfelelően a ciklusokra osztottan és akreditrendszernek megfelelően határozza meg a képzési rendszer alapvető szabályait. Így itt szerepel, hogy felsőoktatási szakképzésben 120 kredit, alapképzésben 180-210 kredit, mesterképzésben 60-120 kredit, osztatlan mesterképzésben 300-360 kredit, szakirányú továbbképzésben 60-120 kredit írható elő az intézmény által az oklevél megszerzéséhez. Ahol a törvény tartományt határoz meg, ott az egyes szakok esetében a miniszteri rendeletben szereplő képzési és kimeneti követelmények határozzák meg a konkrét kreditértéket, amelyhez az intézmény tantervének úgy kell igazodnia, hogy az előírt kreditszám megszerzése biztosítsa a tantervi követelmények teljesítését, és így a diploma kiadását.

A diploma kiadásának további feltétele a szakdolgozat készítése, a záróvizsga letétele és az előírt nyelvvizsga teljesítése. Az elfogadható nyelvvizsgák körét szintén a KKK-k tartalmazzák, attól az intézmény nem térhet el. A záróvizsga letételét két évvel az abszolutórium megszerzése után az intézmény TVSZ-e külön feltételekhez (pl. különbözeti vizsga) kötheti. Ez a határidő a 2005-ös tv. alapján tanuló hallgatók esetén az abszolutórium utáni 7. év, míg az 1993-as törvény hatálya alatt kezdettek esetében 2018. szeptember 1-ig van lehetőség a záróvizsga letételére, azaz az ő esetükben ettől még külön feltétel szabásával se térhet el az intézmény.

A törvény tartalmazza, hogy teljes idejű képzés esetén félévente minimum 200 tanórából áll a tanterv, míg részidős (esti vagy levelező) képzés esetén az előírás a nappali képzés tanóráinak 30-50 %-a, kivéve a szakirányú továbbképzést, ahol ez a határ 20-50%.

Az egyes szakok részletszabályait a képzési és kimeneti követelmények (KKK) tartalmazzák. Minden felsőoktatási intézmény köteles biztosítani, hogy a tanterve a KKK-ban előírt kredittartományoknak megfeleljen, és az ott (valamint a törvényben) előírt választható tárgyak teljesítését beszámítsa a tantervi követelmények teljesítésébe.

Tehetséggondozás

A hatályos felsőoktatási törvény (a 2011. évi CCIV. törvény) kimondja azt, hogy a felsőoktatási intézményeknek megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnie a tehetséges hallgatók fejlesztését. Napjainkban a felsőoktatásban az alábbi releváns programok, intézmények működnek a tehetséggondozás területén.

Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK)

A felsőoktatásban megvalósuló tehetséggondozás egyik legnagyobb múltra visszatekintő intézménye. Minden páratlan év tavaszán megrendezésre kerül 16 tudományterület szekcióiban az Országos Tudományos Diákköri Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia, a felsőoktatásban érintett minisztériumok és országos hatáskörű intézmények, szervezetek, alapítványok szervezésében, azok segítségével. A szekciókba, amelyek az egyes tudományterületek országos döntői, azok a fiatalok nevezhetnek, akik a megelőző intézményi, kari konferenciákon erre teljesítményükkel jogosultságot szereztek (TDK). A szakmai szekciók tagozatokra bomlanak, egy tagozatba legalább öt, legfeljebb 15 pályamunka kerülhet. További feltétel az is, hogy a tagozat csak akkor szervezhető meg, ha több intézmény is részt vesz benne. Lehetőséget kapnak a bemutatkozásra és a versenyben való részvételre a határon túli magyar egyetemisták, valamint a kiemelkedő középiskolás kutató diákok is.

Az intézményi TDK-k minden esetben az országos döntőket megelőző évben kerülnek megrendezésre (páros években) intézményi szinten. Ezekre a hallgatók a kari TDK felelősöknél tudnak jelentkezni. A helyi fordulókon általában egy 15 – 20 perces előadás során mutatják be a kutatásuk témáját, aktuális státuszát (a kész dolgozat megléte nem többnyire nem feltétele a részvételnek) amelyeket követően a tanszék/kar oktatóiból álló zsűri dönt azok továbbjutásáról. A továbbjutó, kész formában meglévő pályamunkákat minden esetben egy online rendszerbe kell felölteni, amelynek végső határideje minden esetben január első napjaira esik. A pályamunkák pontos formai követelményei szekciónként eltérőek, azokról az egyes szekciófelhívások nyújtanak részletes tájékoztatást.

A konferenciára nevezett, és elfogadott pályamunkákat minden esetben szóban kell bemutatni, személyesen a szekciók ülésein. Az OTDK nyelve a magyar, de természetesen idegen nyelven zajló szekciók is megrendezésre kerülnek. Az OTDK-n részvételt elismerő oklevelet kap minden bemutatott pályamunka valamennyi szerzője és témavezetője. Emellett a pályamunkák legfeljebb ⅓-a részesülhet az I., II. és III. helyezések valamelyikében, annak figyelembe vételével, hogy szakmai tagozatonként legfeljebb egy pályamunka kaphat első helyezést. A szakmai bizottságok támogatása esetén a szekció főzsűrik a helyezéseket rangban követő különdíjakat adományozhatnak. Különdíj az I., II. és III. minősített helyezésekhez is társítható. A szekciók a középiskolásoknak OTDK junior díjat is kiadhatnak. A helyezett és díjazott pályamunkák száma legfeljebb a szekcióban bemutatott pályamunkák 50%-a lehet.
Bővebb információk: OTDT honlap

Szakkollégiumok

A szakkollégiumok a hazai felsőoktatásban meglévő tehetséggondozás fontos bázisát alkotják. Céljuk általában kettős, mindamellett, hogy a tömegessé váló felsőoktatásban igyekeznek megtalálni a tehetséges diákokat, segíteni őket tehetségük kibontakoztatásában és fejlesztésében, megpróbálják a társadalmi hátrányokkal küszködő hallgatók esélyeit kiegyenlíteni. Az intézményrendszerük több mint 40 éve jelen van a hazai felsőoktatás világában, ma pedig már szinte minden felsőoktatási intézményben működik legalább egy, de inkább több szakkollégium. Általában nem csak és kizárólag a tudományos pályára készítik fel tagjaikat, hanem céljuk az, hogy olyan kompetenciákat fejlesszenek, és képzéseket biztosítsanak hallgatóik számára, amelyeket az akadémiai szférán kívül is hasznosítani tudnak.

A szakkollégiumok országos fóruma az Interkoll, vagy más néven a Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma. Ezen testület koordinációs szerepet tölt be a szakkollégiumok működésében. Önálló Minősítő Bizottsággal rendelkezik, amely három kategória szerint minősíti a szakkollégiumokat: minősített szakkollégium, szakkollégiumi ígéret és egyéb szakkollégium. Ezek mellett külön kategóriaként jelentek meg az elmúlt évek során a roma szakkollégiumok is. Tagjai többnyire olyan tudományos fokozattal rendelkező oktatók, kutatók, szakemberek, akik korábban maguk is tagjai voltak valamilyen szakkollégiumnak, a szakkollégiumi mozgalomnak. Jelenleg hazánkban 42 minősített szakkollégium működik. A Minősítő Bizottság mellett működik egy Kommunikációs Bizottság is, amely elsődleges feladata a szervezet külső és belső kommunikációjának koordinálása. Fontos megemlíteni az úgynevezett Szakkollégiumi Chartát, amely meghatározza a szakkollégiumok működésének legfontosabb kritériumait. Ezek közül a legfontosabbak a következők: autonómiával és kiterjedt önkormányzatisággal rendelkeznek, tevékenységük középpontjában a szakmai munka áll, e mellett viszont céljuk a társadalmi problémákra érzékeny értelmiség kinevelése, tagjai főiskolások és egyetemisták, akiknél fontos szempont az együttlakás a programok a szakmai programok, és a közös munka miatt.

Elérhetőség: www.szakkoli.hu

Intézményi tehetséggondozó programok

A fentebb említett két pillér mellett a tehetséggondozás harmadik fontos szereplője. Ezek az egyes intézmények különböző és önálló tehetséggondozó programjai. Céljuk a hallgatókban rejlő tehetség kibontakoztatása, a mesterképzésre és doktori képzésre való bejutás elősegítése, illetve a tudományos és oktatói utánpótlás kinevelése. Ezen kívül szakmai és anyagi támogatást nyújtanak a tehetséges hallgatóknak. Komplex tehetséggondozási program, vagyis ezáltal tehetségmenedzselés egyre több intézményben valósul meg, amelyek mindegyike számos jó gyakorlatot tartalmaz. Az intézmények a programokban lehetőséget adnak a kutatáshoz és a tudományos munkához kapcsolódó szakmai segítség eléréséhez. Ezek mellett különböző pályázatokkal segítik a tehetségek bemutatkozását, tanulmányaik végigkísérését, hallgatói – kutatói ösztöndíjakkal igyekeznek motiválni a programban résztvevőket. A képzőintézmények egyik legfőbb célja, hogy a kiváló képességű hallgatók az alapképzést követően a mesterképzésen át eljussanak a doktori programba, valamint a későbbiekben az oktatói munkában is részt vállaljanak.

HÖOK Tehetségmentor program

Számos tehetséges hazai fiatal már a középiskolát követő továbbtanulás, pályaválasztás során elvész, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) egy olyan kortárssegítő hálózat kiépítését indította el, ami segít elérni és a felsőoktatásba történt bekerülést követően felkarolni a tehetségeket. A Tehetségmentor Program centrumában azok a tehetséges fiatalok állnak, akiket már a középiskolában azonosítanak, és akiket a Programnak köszönhetően az oktatók, a kutatók mellett kortárs mentorok is segíteni fognak tehetségük kibontakoztatásában.

Az általunk létrehozott kortárssegítő hálózat összekapcsolja a tehetséggondozás szereplőit – a középiskolákat, a felsőoktatási intézményeket és azok tehetséggondozási programjait, az OTDK-t, a kari TDK-kat, szakkollégiumokat – az elsőéves hallgatókkal. A struktúráját tekintve két szintből álló hálózatban minden intézményben foglalkoztatunk „tehetségmentorokat” és „tehetségkoordinátorokat”.

A mentorok feladata alapvetően egy intézményen kívüli és egy intézményen belüli tevékenységi körre oszlik. Előbbi a középiskolákkal való kapcsolattartást, a középiskolai osztályfőnökök és tanárok általi ajánlások megszervezését, valamint a felsőoktatás elérésében segítséget jelentő „előmentorálást” foglalja magában, míg utóbbi azon lehetőségeknek, oktatóknak a megismertetése velük, amik és akik segíteni tudnak abban, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, valamint a kutatómunkához és a kiemelkedő szakmai tevékenységhez nyújtott támogatást, szakmai mentorálást.

A mentorok a jelenleg is jól működő gyakorlatok, organizmusok összefogásával és egységes struktúrába való illesztésével segítik megakadályozni a tehetséges hallgatók lemorzsolódását. Feladatkörüket és a program részleteit - alkalmazkodva a régiós specifikumokhoz – lokális szinten, nem pedig centralizáltan határozzuk meg (más-más sajátosságokkal kell szembenézni egy fiatalnak az ország különböző régióiban). Tevékenységüket intézményi szinten az utóbbiak, vagyis egy-egy „tehetségkoordinátor” fogja össze. A tehetségmentorokkal és a tehetségkoordinátorokkal szemben követelmény, hogy maguk is részt vegyenek valamilyen felsőoktatási tehetséggondozásban, hiszen ez biztosítja hitelességüket a középiskolák, a „mentorált” hallgatók, valamint a tehetséggondozást végző oktatók előtt.

Footnotes
OTDT felhívás
OFI(2011): Szakkolégumi helyzetkép felmérése

Oktatói munka hallgatói véleményezése

Jogszabályi háttér

A jogszabályok szerint minden felsőoktatási intézménynek kötelessége, hogy biztosítsa az oktatói munka hallgatói véleményezésének lehetőségét. Ennek rendjét az intézmény szenátusa fogadja el, az elfogadás csak a hallgatói önkormányzat egyetértésével történhet.

Az Nftv. 3. sz. melléklete rendelkezik arról, hogy az oktatói munka hallgatói véleményezésének eredményeit minden alkalmazott esetében a foglalkoztatás megszűnésétől számított öt évig nyilván kell tartania az intézménynek. Ugyanitt rendelkezik róla a törvény, hogy az eredményeket a felsőoktatási intézménnyel hallgatói, foglalkoztatási jogviszonyban állók számára az intézményi OMHV-szabályzatban meghatározott módon továbbítani lehet. Ez alapján tehát – ha azt az OMHV-szabályozás elrendeli – az egyetemi polgárok részére eljuttatható a véleményezés eredménye, akár az eredmények közé tartozó személyes adatokra kiterjedően is.

2016 január 1. óta a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásban való végrehajtásáról és a felsőoktatási intézményben való foglalkoztatás egyes kérdéseiről szóló 395/2015. (XII. 12.) Korm. rendelet előírja, hogy az OMHV eredményeit figyelembe kell venni az oktatók kötelező munkáltatói minősítése során. A rendelet szerint két szempont esetén az OMHV szabályzatban meghatározottak alapján kell az értékelést elvégezni. Ez a két szempont:

az oktatói munka hallgatók általi véleményezése az oktatási tevékenység színvonalának általános megítélése kapcsán (kiemelkedő - megfelelő - kevéssé megfelelő - nem megfelelő)
az oktatói munka hallgatók általi véleményezése a hallgatók szakmai előmenetelét támogató tanári attitűd kapcsán (kiemelkedő - megfelelő - kevéssé megfelelő - nem megfelelő)

Ezek esetében tehát az OMHV szabályzatban kell meghatározni, hogy milyen OMHV-eredmények esetén milyen értékelés adható vagy adandó az egyes oktatóknak.

Jó gyakorlatok

Az oktatói véleményezés sikere a legtöbb esetben három dolgon múlik:
Az első a magas kitöltési arány, amihez elengedhetetlen a hallgatók motivációja a kitöltésre. Ez történhet járulékos motivációs eszközök (pl. bizonyos kedvezmények biztosítása kitöltés vagy a kitöltés elutasításáról szóló aktív visszajelzés) alkalmazásával, de legalább ilyen fontos az, hogy a hallgatókhoz teljes körűen eljusson a véleményezés eredménye, valamint értesüljenek a véleményezés alapján hozott intézményi intézkedésekről. Amennyiben ezek hiányoznak, akkor nem várható a kitöltöttség releváns szintjének elérése.

A második a könnyű hozzáférhetőség, és a manipuláció kizárása. Ennek biztosítására legalkalmasabbnak az elektronikus lebonyolítás tűnik. Itt egyszerűen megvalósítható, hogy a hallgató külön-külön jelölje, hogy egy adott tantárgyat/oktatót nem kíván véleményezni.

A harmadik tényező, hogy az intézmény vezetése is prioritásként kezelje a rendszert és eltökélt legyen annak sikerre vitelében. Nem várható, hogy a visszajelzés eredményeit komolyan vegyék pl. az oktatók, ha az oktatói kiválóság elismerései (pl. Kiváló Oktató és egyéb díjak) más, szubjektív szempontokon és nem az OMHV-n alapulnak, vagy ha a rendeleti előírás ellenére nem megfelelő differenciálást biztosítva jelenik meg az OMHV a minősítés során.

Tanulmányi érdekképviselet

A tanulmányi érdekképviselet két fő területet foglal magában: az egyik az intézményi szabályozók (hallgatói követelményrendszer, ezen belül a tanulmányi és vizsgaszabályzat, valamint a tantervek) hallgatói érdeket szolgáló alakítása, a másik pedig létező szabályok keretei közötti hallgatói érdekérvényesítés, tanácsadás.
A tanulmányi és vizsgaszabályzat elfogadásánál a hallgatói önkormányzatot egyetértési jog illeti meg. Ez tehát azt jelenti, hogy a minden új szabály bevezetésére csak a HÖK, aktívan kinyilvánított egyetértésével kerülhet sor. Esetenként elképzelhető, hogy az egyetértési jog célzott vagy véletlen megkerülését jelentheti, ha tanulmányi jellegű szabályt a HKR-en/TVSZ-en kívül, más szabályzatban, határozatban rögzítene az intézmény. Ez az eljárás azonban nem jogszerű, hiszen az Nftv. melléklete előírja, hogy a a hallgatói tanulmányi rendet és az ismeretek, készségek és képességek elsajátításának, megszerzésének, ellenőrzésének rendjét (azaz az ezekre vonatkozó valamennyi szabályt) a tanulmányi és vizsgaszabályzatnak kell tartalmaznia.

A tantervekkel kapcsolatban már korlátozottabbak a hallgatói érdekképviseletek jogai. A törvény rendelkezik arról, hogy a tanterveket öt évente felül kell vizsgálni, és új vagy módosított tanulmányi és vizsgakövetelmények bevezetésére felmenő rendszerben kerülhet sor. E szabályok megsértése ellen lényegesen könnyebb fellépni, mint a tantervek tartalmi kérdéseiben érvényesíteni a minőségi szempontokat.

Fontos tudni, hogy az Nftv. szerint a tantervek a képzési program részei, így azok elfogadása és módosítása a szenátus át nem ruházható jogköre. Azaz minden tantervi módosítást a szenátusnak kell elfogadnia, így legalább ez lehetőséget teremt arra, hogy a hallgatói önkormányzat – a szenátusba delegált tagjai által – részt vegyen ezek megalkotásában. Minőségi szempontból ezen felül is támaszthatóak elvárások a tantervi felülvizsgálatokkal szemben:

Az ad hoc jellegű változtatások helyett rendszerszintű felülvizsgálatra van szükség, legalább a törvényi 5 éves időtávban. A felülvizsgálat folyamatát megfelelően kell szabályozni: pontos határidőket kell rögzíteni az egyes lépésekre, valamint rögzíteni kell, hogy mely testületek vagy vezetők milyen rendben tárgyalják, illetve véleményezik azokat. Ezek részleteit, pl. az egyes határidőket időben kell kommunikálni az érintettek felé, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a hallgatói észrevételek összesítésére és kiérlelésére. A felülvizsgálatok során elsődlegesnek kell lennie a jogszabályi megfelelőségnek, valamint a tartalmi kérdéseknek is. Ha egy ilyen, a minőségi szempontokat is figyelembe vevő eljárási gyakorlatot sikerül kialakítani a felsőoktatási intézményben, akkor biztosra vehető, hogy a hallgatói észrevételek is idejében becsatornázódhatnak a végső döntés szenátusi kimondását megelőzően.

Az egyéni érdekérvényesítés célja a létező szabályok érvényesülésében való közreműködés. Ennek nehézségét az adhatja, hogy az egyes hallgatói ügyekben gyakran ugyanazoknak a személyeknek kell konfrontálódnia, mint aki egyéb ügyekben a vezetés tárgyalópartnere. Ennek a nehézségnek a kiküszöbölésére elképzelhető olyan automatizált panaszkezelő rendszer alkalmazása, ahol a hallgató által jelzett probléma egyidejűleg jut el a hallgatói érdekképviselőhöz, valamint az intézmény felelőséhez is, és amely képes nyilvántartani azt is, ha egy panasz hallgatói részről megalapozatlan, valamint ha megoldódik. A tipikus, gyakran előforduló panaszok ilyen módon történő kezelése lehetőséget teremthet arra is, hogy a nagyobb szakértelemmel rendelkező érdekképviselők erőforrásaikat a kevésbé tipikus, egyedi értékelést igénylő problémák megoldásában való közreműködésre fordíthassák.

A felsőoktatási intézmények alapvető működési szabályait a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. tv. (Nftv.) szabályozza. Ezen túl, mint minden költségvetési szerv esetén, a gazdálkodás, a beszerzések szabályait az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. tv. (Áht.), valamint az ennek végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.) szabályozzák.
További vonatkozó jogszabályok:

Felsőoktatási intézmények szabályzatait közvetlenül érintő jogszabályok:
87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet: tanulmányi adminisztrációval és a TVSZ tárgykörébe tartozó kérdések, szakindítás
51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet: térítési és juttatási szabályok
423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet: felvételi szabályok
230/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet: szakmai gyakorlatok szabályai
283/2012. (X. 4.) Korm. rendelet: tanárképzés szabályai
395/2015. (XII. 12.) Korm. rendelet: közalkalmazottakra vonatkozó szabályok, köztük az OMHV figyelembevétele az oktatók munkájának kötelező minősítése során

A szakok intézményi tanterveit érintő jogszabály:
18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet

Hallgatókat közvetlenül érintő jogszabályok, amelyek intézményi szabályzatban nem (vagy kevésbé) jelennek meg:
248/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet: állami ösztöndíj feltételeként vállalt kötelezettségek és teljesítésük
362/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet: diákigazolvány
24/2013. (II. 5.) Korm. rendelet: kiválósági ösztöndíjak keretszabályai

Intézményeket, felsőoktatási testületeket érintő jogszabályok:
19/2012. (II. 22.) Korm. rendelet: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási Tervezetési Testület és a Duális Képzési Tanács működése
50/2008. (III. 14.) Korm. rendelet: felsőoktatási intézmények finanszírozása
139/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet: szakok jegyzéke, új szak bejegyzése

Kapcsolódó fogalmak

Egyetértési jog

Az egyetértési jog – természeténél fogva – sem a döntési joggal rendelkező, sem az egyetértési jog címzettje számára nem biztosít önálló döntési lehetőséget. Konszenzus hiányában nem kerülhet sor érvényes döntés megalkotására. [47/1991. (IX. 24.) AB határozat.]

A konszenzusos szabályozó elfogadása érdekében a feleket egyeztetési, együttműködési kényszerben vannak, amelyről az Alkotmánybíróság más határozatában így nyilatkozik: Az egyetértési jog kétségtelenül erős korlátot jelent a döntéshozatali folyamatban, és [az adott szabályozó] elfogadása során együttműködésre készteti [a feleket]. Szükség esetén többszöri egyeztetéssel, a különböző érdekek kölcsönös figyelembevételével egyetértésre kell jutniuk ahhoz, hogy [az adott szabályozó] megalkotható legyen. Az egyetértési jog gyakorlása adott esetben a kisebbségi érdekeket sértő döntések meghozatalának megakadályozására is alkalmas eszköz lehet.

Az egyetértés megadása az adott döntés hatályossági feltétele. Az egyetértés megadása lehet előzetes(hozzájárulás) és lehet utólagos (jóváhagyás) is, azonban mindenképp meg kell előznie az adott szabályozó hatályosulását. Egyedi ügyben eljáróm bíróság azt is megállapította, hogy „az egyetértési jog hallgatólagos gyakorlása fogalmilag kizárt, [..] döntést jóváhagyni hallgtással csak abban az esetben lehet, ha erről jogszabály kifejezetten rendelkezik[.]

Az egyetértési joggal kapcsolatban még felmerülhett, hogy az egyetértést vagy annak hiányát, esetleg az egyetértés megkérésének elmulasztását kötelezően jelezni kell-e az egyetértési joggal érintett döntés meghozatalakor, pl. a szenátus ülésén. Ezzel kapcsolatban szintén egyedi ügyben fejtette ki bíróság, hogy „az egyetértési jog az annak megadására felhívó felkérés alapján gyakorolható, azzal kapcsolatban a jogosultnak nincs felajánlási kötelezettsége, egyebekben pedig a hallgatói önkormányzatnak nincsen jelzési joga sem a jogsértések tekintetében”, azaz az egyetértés megkérésének elmulasztását nem a döntés meghozatalakor kell jelezni, hanem az az erre rendelt bírói úton érvényesíthető.

A hatályos Nftv. szerint a hallgatói önkormányzatot az alábbi kérdésekben illeti meg egyetértési jog:

térítési és juttatási szabályzat elfogadása és módosítása (61 §. (1) bekezdés a) pont),
az oktatói munka hallgatói véleményezésének rendje elfogadása és módosítása (61 §. (1) bekezdés b) pont),
tanulmányi és vizsgaszabályzat elfogadása és módosítása (61 §. (1) bekezdés c) pont),
az ifjúságpolitikai és hallgatói célokra biztosított pénzeszközök felhasználása (61. § (2) bekezdés)
az eltérés attól a szabálytól, hogy a teljes idejű képzést a nappali képzés munkarendje szerint heti öt napból álló tanítási hét keretében, a munkanapokon kell megszervezni (17. § (2) bekezdés).
A juttatási rendelet a következő, további egyetértési jogokat állapítja meg:
döntés a kulturális, valamint a sporttevékenységek támogatásáról, azaz döntés a tankönyv-, jegyzettámogatási, sport- és kulturális normatíva 20 %-ának felhasználásáról,
döntés az Európai Gazdasági Térség országaiban résztanulmányokat folytató hallgatók ösztöndíja megállapításának és folyósításának rendjéről és elveiről.

Kredit

A tanulmányi követelmények teljesítését - az egyes tantárgyakhoz, tantervi egységekhez rendelten – kifejező mutatószám.
Más megfogalmazásban: hallgatói tanulmányi munka mértékegysége, amely a tantárgy, illetve a tantervi egység vonatkozásában kifejezi azt a becsült időt, amely meghatározott ismeretek elsajátításához, a követelmények teljesítéséhez szükséges; egy kredit átlagosan harminc tanulmányi munkaórát jelent, a kredit értéke - feltéve, hogy a hallgató teljesítményét elfogadták - nem függ attól, hogy a hallgató a tudására milyen értékelést kapott.

A kreditérték kifejezi, hogy a követelmények teljesítéséhez mennyi tanulmányi munkára van szükség, továbbá azt, hogy a tantárgy, tantervi egység felvételével és a tanulmányi követelmények teljesítésével mennyi kreditet szerezhet a hallgató. Kredit csak olyan tantárgyhoz, tantervi egységhez rendelendő, amelynek minősítése az 56. § (7) bekezdése szerint történik.

Előtanulmányi rend

A tanterv határozza meg, hogy az egyes tantárgyak felvételéhez milyen más tantárgyak előzetes teljesítése szükséges, valamint egyes tantárgyakhoz más tantárgyaknak egyidejű felvétele is meghatározható követelményként. Egy adott tantárgyhoz legfeljebb három másik tantárgy vagy a képzési célt illetően több tantárgyat magában foglaló legfeljebb egy, 15 kreditnél nem nagyobb kreditértékű tantárgycsoport (modul) rendelhető előtanulmányi kötelezettségként.

Hallgatói követelményrendszer

A szervezeti és működési szabályzat része, ahol meg kell határozni különösen:

az NFtv. keretei között a felvételi eljárás rendjét,
a hallgatói jogok gyakorlásának és kötelességek teljesítésének rendjét, a hallgatói jogviszonnyal kapcsolatosan benyújtott kérelmek elbírálásának és a jogorvoslatnak a rendjét,
a hallgatói tanulmányi rendet és az ismeretek, készségek és képességek elsajátításának, megszerzésének, ellenőrzésének rendjét (tanulmányi és vizsgaszabályzat, doktori szabályzat),
a hallgatót terhelő fizetési kötelezettség megállapításának és teljesítésének rendjét, a hallgatói juttatások elosztásának rendjét (térítési és juttatási szabályzat),
a hallgatói fegyelmi és kártérítési ügyek elbírálásának rendjét,
a hallgatói balesetek megelőzésével kapcsolatos és a bekövetkezett balesetek esetén követendő előírásokat.

Tanulmányi és vizsgaszabályzat

A szervezeti és működési szabályzat részét képező hallgatói követelményrendszer része. Ebben kell meghatározni a hallgatói tanulmányi rendet és az ismeretek, készségek és képességek elsajátításának, megszerzésének, ellenőrzésének rendjét, azaz különösen:
(2) A kreditrendszerű képzésben - a felsőoktatási intézmény szabályzatában - szabályozni kell

az egyéni tantárgyfelvétel módját, ütemezését,
a kreditek gyűjtésének szabályait,
a tantárgyelismerés szabályait,
meghatározott képzési időszakok alatt a hallgató által megszerzendő minimális kreditértékeket,
a 4. pontban foglaltak alkalmazásának módját a korábban megszüntetett hallgatói jogviszonyú, de az adott képzésre felvételi eljárásban újra felvételt nyert, tanulmányaikat folytató hallgatókra,
a szorgalmi időszakban teljesített feladatok, megírt zárthelyi dolgozatok, elkészített beszámolók alapján adott félévközi jegy, valamint félévközi követelmények és a vizsga alapján együttesen vagy kizárólag a vizsgán tanúsított tudás alapján adott vizsgajegy megszerzésének módját, a sikertelen félévközi teljesítések pótlásának lehetőségeit,
a vizsgákra való jelentkezés és a jelentkezés visszavonásának módját,
a sikertelen vizsgák egy vizsgaidőszakon belüli megismétlési kísérleteinek számát, egy adott tantárgynak a tanulmányok során való újabb felvételi lehetőségeit,
egy adott képzési időszak után a tanulmányok folytatásához, szükséges minimális (halmozott) súlyozott tanulmányi átlagot,
a megkezdett passzív féléveknek és az önköltséges hallgatók esetében az aktív féléveknek a végbizonyítvány megszerzéséig igénybe vehető maximális számát,
a szakdolgozat vagy diplomamunka elkészítésének rendjét,
a végbizonyítvány (abszolutórium) törzslapon történő kiállításának rendjét,
a záróvizsga rendjét, a záróvizsga eredmények kiszámítását,
az oklevél eredményének (minősítésének) kiszámítását,
az Nftv. 42. § (2) bekezdése szerinti részismeretek megszerzése érdekében folytatott képzés meghirdetésének és az arra történő felvétel szabályait,
a továbbtanulást, az átvételt vagy a vendéghallgatást megelőző előzetes kreditátviteli eljárás szabályait,
a felsőoktatási vagy felsőfokú szakképzés során elsajátított ismeretek kötelező beszámításának, a 15. pont szerinti képzés során elsajátított ismeretek, valamint a korábbi munka- és egyéb tapasztalatok beszámításának, a nem formális, informális tanulással elsajátított kompetenciák elismerésének, beszámításának módját.